Ma a kocsifelhajtómon ültem, és próbáltam balra kanyarodni a főútra, amikor túl nagy volt az iskolai forgalom. Frusztrációmban azt gondoltam, hogy soha nem lesz egy kis szünet a forgalomban, csak hogy kihúzódhassak.
Nem így érezhetjük néha az életet? Valami nehéz dolog közepén vagyunk, ami próbára teszi a türelmünket. Úgy érezzük, hogy soha nem fogunk megszabadulni tőle, és belefáradunk a várakozásba. Úgy érezzük, hogy soha nem lesz egy olyan lehetőség, ami csak nekünk való, mintha soha nem kapnánk meg a nagy áttörést.
Az Efézus 1:11 azt mondja: "mivel Krisztussal egyesültünk, örökséget kaptunk Istentől, mert Ő előre kiválasztott minket, és mindent az Ő terve szerint cselekszik".
Amikor ezt olvastam, eszembe jutott, hogy Istennek mindig is volt egy konkrét terve az életemmel. Isten kiválasztott ÉN-t. Amikor méltatlannak érzem magam, Ő azt mondja nekem, hogy méltó vagyok. Amikor gyengének érzem magam, Ő azt mondja nekem, hogy erős vagyok. Amikor úgy érzem, hogy nem tudok tovább várni, Ő azt mondja nekem, hogy tudok. Egy dologban biztosak lehetünk: a mi terveink elbuknak, de Isten tervei MINDIG győzni fognak.
Lásd még: 25 fontos bibliai vers az alázatról (alázatosnak lenni)Ahogy valószínűleg kitalálták, végül is volt egy szabad hely, ahol ki tudtam hajtani a kocsifelhajtómról. Nem kellett örökké ott várakoznom, még akkor sem, ha abban a pillanatban úgy éreztem.
Isten lehetőséget ad arra, hogy eljussunk oda, ahová az életben el kell jutnunk, de az Ő időzítése szerint teszi. Akkor juttat el minket oda, ahová kell, amikor az számunkra biztonságos. Türelmesnek kell lennünk, nem mozdulhatunk csak azért, mert belefáradtunk a várakozásba. Ez valójában árt nekünk, és olyan helyekre visz minket, ahová nem kellene. Ha csak azért húzódtam volna ki a kocsifelhajtóról, mert belefáradtam a várakozásba, akkor közvetlenül aharm's way csak azért, mert készen álltam a költözésre.
Könnyű a saját útjainkra hagyatkozni, és csak azért mozdulni, mert készen állunk a következő úti célunk elérésére, de ha Istenre várunk, Ő valami még jobbat ad nekünk. Ő megvéd minket és biztonságban tart minket az oda vezető úton.
Ma nem láttam, hogy hány autó jön az úton. Nem tudtam, hogy meddig kell ott ülnöm és várnom, de persze...vártam. Vártam, mert mélyen legbelül tudtam, hogy a "nagy áttörés" előbb-utóbb eljön. Tudtam, hogy ha elég sokáig ülök és várok, akkor lesz egy üresedés csak nekem.
Miért nem ilyen könnyű nekem leülni és várni Istenre? Hinnem és bíznom kellene abban, hogy Istennek van egy konkrét terve az életemmel, mint ahogyan azt is biztosan tudtam, hogy ma lesz lehetőségem kihajtani a kocsifelhajtómról.
Lásd még: 25 hasznos bibliai vers a mennyei kincsek elraktározásárólIsten látja, hogy hány autó jön az életünkben az úton. Ő pontosan tudja, hogy meddig kell várakoznunk. Ő látja a teljes utat, amikor mi csak egy nagyon kis részét látjuk. Ő hív minket, hogy mozduljunk, amikor biztonságos. Ő visz minket időben oda, ahova kell.
Végül is, Ő elkészítette az életünkre vonatkozó útitervet. Mi dönthetjük el, hogy bízunk-e az Ő navigációjában, vagy a saját utunkat járjuk.
Az én terveim kudarcot vallanak, de Isten tervei MEGVALÓSULNAK!
