Pap és lelkipásztor: 8 különbség közöttük (definíciók)

Valószínűleg tisztában vagy azzal, hogy egyes gyülekezetekben papok, másokban pedig lelkészek vannak, és talán már elgondolkodtál azon, hogy mi a különbség. Ebben a cikkben a kettő közötti különbséget vizsgáljuk meg: milyen gyülekezeteket vezetnek, mit viselnek, házasodhatnak-e, milyen képzésre van szükségük, mit mond a Biblia a szerepükről és még sok minden mást!

A pap és a lelkész ugyanaz?

Nem. Mindketten a nyáj pásztorai, akik a gyülekezetben az emberek lelki szükségleteiről gondoskodnak. Azonban különböző felekezeteket képviselnek, különböző egyházvezetési és teológiai koncepciókkal.

A pap például meghallgatja az emberek bűnvallomását, és azt mondja: "Feloldozlak a bűneid alól." Az "abszolutizálni" azt jelenti, hogy "megszabadítani a vétek vádja alól", tehát a pap lényegében megkegyelmez az embereknek a bűneik alól.

Másrészt, valaki megvallhatja bűneit egy lelkipásztornak, és ezzel nincs semmi baj; a Biblia azt mondja, hogy valljuk meg egymásnak bűneinket, hogy meggyógyuljunk (Jakab 5:16). Azonban egy lelkipásztor nem adna bocsánatot ennek a személynek; csak Isten tud megbocsátani a bűnöknek.

Megbocsáthatunk és meg is kell bocsátanunk az embereknek, ha vétkeznek ellenünk, de ez nem törli tisztára a dolgokat Isten előtt. Egy lelkipásztor arra bátorítaná az illetőt, hogy vallja meg bűneit Istennek, és kapja meg az Ő bocsánatát. Segíthet az illetőnek imádkozni a bocsánatért, és bátoríthatja, hogy kérjen bocsánatot azoktól, akiket megbántott. De egy lelkipásztor nem menti fel az embereket a bűneik alól.

Mi az a lelkész?

A lelkész a protestáns egyház lelki vezetője. Mi a protestáns egyház? Olyan egyház, amely azt tanítja, hogy minden hívőnek közvetlen hozzáférése van Istenhez Jézus Krisztuson, a mi nagy főpapunkon keresztül. Nincs szükség emberi papra ahhoz, hogy közbenjárjon Isten és az emberek között. A protestánsok azt is hiszik, hogy a Biblia a végső tekintély a tanítás kérdéseiben, és hogy egyedül hit által üdvözülünk.A protestáns egyházak közé tartoznak az olyan fő felekezetek, mint a presbiteriánus, a metodista és a baptista, valamint a legtöbb nem felekezeti egyház és a pünkösdi egyház.

A "pásztor" szó a "legelő" szó tövéből származik. A pásztor lényegében az emberek pásztora, aki segít nekik a helyes lelki útra lépni és azon maradni, vezeti őket, és Isten Igéjével táplálja őket.

Mi az a pap?

A pap a katolikus, a keleti ortodox (beleértve a görög ortodoxot is), az anglikán és az episzkopális egyházak lelki vezetője. Bár mindezen vallásokban vannak papok, a pap szerepe és a különböző egyházak alapvető teológiája némileg eltér egymástól.

A pap közvetítőként szolgál Isten és az emberek között. Ő végzi a szent vallási szertartásokat.

Az Egyesült Államokban a katolikus plébánosokat "lelkipásztoroknak" nevezik, de lényegében "papok", ahogyan az ebben a cikkben le van írva.

Papok és lelkipásztorok eredete

A Bibliában a pap olyan ember, akit Isten hívott el, aki az embereket képviseli az Istennel kapcsolatos dolgokban. Ő áldoz ajándékokat és áldozatokat mutat be a bűnökért (Zsidók 5:1-4).

Majdnem 3500 évvel ezelőtt, amikor Mózes kivezette az izraelitákat Egyiptomból, Isten felállította az ároni papságot. Isten kijelölte Mózes testvérét, Áront és leszármazottait, hogy áldozatokat mutassanak be az Úr színe előtt, szolgáljanak az Úrnak, és áldásokat mondjanak az Ő nevében (1Krónikák 23:13).

Amikor Jézus meghalt a kereszten, mint végső áldozat, a papoknak nem kellett többé áldozatot bemutatniuk az emberekért, bár a zsidó papok ezt még nem értették meg. De néhány évtizeddel később, Kr. u. 70-ben a zsidó papság megszűnt, amikor Róma lerombolta Jeruzsálemet és a templomot, és az utolsó zsidó főpapot, Fannia ben Sámuelt megölték.

Eközben az ősegyház növekedett és megalakult Ázsiában, Afrikában és Európában. Az Újszövetségben különböző gyülekezeti vezetőkről olvashatunk. Az elsődleges tisztség egy olyan pozíció volt, amelyet váltakozva véneknek neveztek ( presbiteriális ), felügyelők/püspökök ( episkopon ), vagy lelkészek ( poimenas Elsődleges feladataik a tanítás, az imádság, a vezetés, a pásztorkodás és a helyi gyülekezet felszerelése voltak.

Péter önmagát is vénnek nevezte, és arra bátorította véntársát, hogy pásztorolja Isten nyáját (1Péter 5:1-2). Pál és Barnabás minden gyülekezetben véneket nevezett ki missziós útjukon (ApCsel 14:23). Pál arra utasította Tituszt, hogy minden városban nevezzen ki véneket (Titusz 1:5). Pál szerint a felügyelő Isten házának gondnoka vagy vezetője (Titusz 1:7) és a gyülekezet pásztora (ApCsel 20:28).A pásztor szó szó szerint pásztort jelent.

Egy másik tisztség a diakónus (diakonoi) vagy szolga volt (Róma 16:1, Efézus 6:21, Filippi 1:1, Kolossé 1:7, 1Timóteus 3:8-13). Ezek a személyek gondoskodtak a gyülekezet fizikai szükségleteiről (például gondoskodtak arról, hogy az özvegyeknek legyen élelmük - ApCsel 6:1-6 ), felszabadítva a véneknek a szellemi szükségletek, például a tanítás és az imádság gondozására.

A diakónusok közül azonban legalább néhányan figyelemre méltó lelki szolgálatot is végeztek. István csodálatos csodákat és jeleket tett, és lelkes tanúja volt Krisztusnak (ApCsel 6:8-10). Fülöp Samáriába ment prédikálni, csodatévő jeleket tett, gonosz szellemeket űzött ki, és bénákat és sántákat gyógyított (ApCsel 8:4-8).

Mikor jelentek meg tehát a keresztény papok? A 2. század közepén néhány egyházi vezető, mint például Cyprianus, Karthágó püspöke/felügyelője, papokként kezdett beszélni a felügyelőkről, mivel ők elnököltek az eucharisztia (úrvacsora) felett, amely Krisztus áldozatát képviselte. Fokozatosan a lelkészek/őszök/felügyelők papsági szereppé alakultak át. Ez abban különbözött az ószövetségi papoktól, hogy nem volt egyörökletes szerepet, és nem voltak állatáldozatok.

De mire a kereszténység a 4. század végén a Római Birodalom vallásává vált, az egyházi istentisztelet pazarlóan szertartásossá vált. Krizosztomosz azt kezdte tanítani, hogy a pap lehívja a Szentlelket, aki a kenyeret és a bort Krisztus szó szerinti testévé és vérévé változtatja (az átváltoztatás tana). A papok és a hétköznapi emberek közötti szakadék hangsúlyossá vált, mivel a II.a papok Krisztus személyében eljárva bűneik feloldozását hirdették.

A 16. században a protestáns reformátorok elutasították az átlényegülést, és elkezdték tanítani minden hívő papságát: minden kereszténynek közvetlen hozzáférése van Istenhez Jézus Krisztuson keresztül. Így a protestáns egyházaknak nem voltak papjai, és a vezetőket ismét pásztoroknak vagy lelkészeknek nevezték.

A lelkipásztorok és papok felelőssége

Lelkipásztorok a protestáns egyházakban többszörös felelősséggel bírnak:

• Előkészítik és megtartják a prédikációkat
• Ők vezetik az istentiszteleteket
• Meglátogatják a betegeket és imádkoznak a betegekért, valamint imádkoznak a gyülekezeti test egyéb szükségleteiért.