Eleve elrendelés vs. szabad akarat: Melyik a bibliai? (6 tény)

Valószínűleg az a legnagyobb probléma az embereknek az olyan tanokkal, mint a predestináció, hogy azt gondolják, hogy ez szükségszerűen gondolkodás nélküli robotokká alacsonyítja az embereket. Vagy inkább élettelen bábukká egy sakktáblán, akiket Isten úgy mozgat, ahogyan Ő jónak látja. Ez azonban egy filozófiai következtetés, és nem a Szentírásból levezethető.

A Biblia világosan tanítja, hogy az embereknek valódi akaratuk van. Vagyis valódi döntéseket hoznak, és valóban felelősek ezekért a döntésekért. Az emberek vagy elutasítják az evangéliumot, vagy hisznek benne, és amikor bármelyiket teszik, akkor akaratuknak megfelelően cselekszenek - valódi módon.

Ugyanakkor a Biblia azt tanítja, hogy mindazok, akik hit által Jézus Krisztushoz jönnek, Isten kiválasztotta, vagyis eleve elrendelte őket.

Tehát feszültség lehet bennünk, amikor megpróbáljuk megérteni ezt a két fogalmat. Vajon Isten választ engem, vagy én választom Istent? És a válasz, bármennyire is elégedetlenül hangzik, "igen". Az ember valóban hisz Krisztusban, és ez az ő akaratának egy cselekedete. Önként jön Jézushoz.

És igen, Isten eleve elrendelte mindazokat, akik hit által Jézushoz jönnek.

Mi az eleve elrendelés?

Az eleve elrendelés Isten cselekedete, amellyel Ő önmagában rejlő okokból előre - sőt, a világ megalapítása előtt - kiválasztja mindazokat, akik üdvözülni fognak. Ez Isten szuverenitásával és isteni előjogával kapcsolatos, hogy mindent megtehet, amit akar.

Ezért minden keresztényt - mindenkit, aki valóban hisz Krisztusban, Isten eleve eleve elrendelte. Ez magában foglalja az összes keresztényt a múltban, a jelenben és mindazokat, akik a jövőben hinni fognak. Nincsenek el nem rendelt keresztények. Isten előre eldöntötte, hogy kik fognak hit által Krisztushoz jönni.

A Bibliában használt egyéb kifejezések ennek leírására a következők: választott, kiválasztás, kiválasztottak stb. Mind ugyanazt az igazságot fejezik ki: Isten választja ki, hogy ki volt, van vagy lesz üdvözülve.

Biblia versek a predestinációról

Számos szakasz tanítja a predestinációt. Leggyakrabban az Efézus 1:4-6-ot idézik, amely így szól: "amint ő kiválasztott minket őbenne a világ megalapítása előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretettel predesztinált minket magához való örökbefogadásra, mint fiakat Jézus Krisztus által, az ő akaratának szándéka szerint, dicsőséges kegyelmének dicséretére, amellyel megáldott bennünket.a Szeretettben."

De a predestinációt láthatjuk a Róma 8:29-30-ban, a Kolossé 3:12-ben, az 1Thesszalonika 1:4-ben stb. is.

A Biblia azt tanítja, hogy Isten eleve elrendelésének céljai az Ő akarata szerint vannak (lásd Róma 9:11). Az eleve elrendelés nem az ember válaszán alapul, hanem Isten szuverén akaratán, hogy kegyelmezzen annak, akinek akar.

Mi a szabad akarat?

Nagyon fontos megérteni, hogy mire gondolnak az emberek, amikor azt mondják, hogy szabad akarat. Ha a szabad akaratot úgy definiáljuk, hogy az akaratot nem terheli vagy nem befolyásolja semmilyen külső erő, akkor csak Istennek van igazán szabad akarata. Akaratunkat sok minden befolyásolja, többek között a környezetünk és világnézetünk, a kortársaink, a neveltetésünk stb.

És Isten befolyásolja az akaratunkat. A Bibliában sok olyan szakasz van, amely ezt tanítja; például a Példabeszédek 21:1 - a király szíve az Úr kezében van, oda fordítja, ahová ő [az Úr] akarja.

De ez azt jelenti, hogy az ember akarata érvénytelen? Egyáltalán nem. Amikor egy ember tesz valamit, mond valamit, gondol valamit, hisz valamit stb., akkor az a személy valóban és hitelesen gyakorolja akaratát vagy akaratát. Az embereknek valóban van valódi akaratuk.

Amikor valaki hit által Krisztushoz jön, akkor Krisztushoz akar jönni. Jézust és az evangéliumot meggyőzőnek látja, és önként és hittel jön hozzá. Az evangéliumban az embereket bűnbánatra és hitre hívják, és ezek valódi és őszinte akarati cselekedetek.

Van-e az embereknek szabad akaratuk?

Ahogy fentebb említettük, ha a szabad akaratot a legvégső értelemben vett teljes szabadságként határozzuk meg, akkor csak Istennek van igazán szabad akarata. Ő az egyetlen lény a világegyetemben, akinek akaratát valóban nem befolyásolják külső tényezők és szereplők.

Az ember, mint Isten képmására teremtett lény, mégis rendelkezik tényleges és valódi akarattal. És felelős a döntéseiért. Nem hibáztathat másokat - vagy Istent - az általa hozott döntésekért, mivel valódi akarata szerint cselekszik.

Az embernek tehát valódi akarata van, és felelős a döntéseiért. Ezért sok teológus a felelősség kifejezést részesíti előnyben a szabad akarattal szemben. Végeredményben kijelenthetjük, hogy az embernek valódi akarata van. Nem robot vagy bábu. Az akarata szerint cselekszik, és ezért felelős a tetteiért.

Biblia versek az ember akaratáról

A Biblia inkább feltételezi, mint állítja, hogy az ember képes döntéseket hozni és cselekedni, és azt a valóságot, hogy az ember a szó legszorosabb értelmében felelős a döntéseiért és tetteiért. Több bibliai vers jut eszembe: A Róma 10:9-10 az ember felelősségéről beszél, hogy higgyen és valljon. A Biblia leghíresebb verse világossá teszi, hogy az ember felelőssége, hogy higgyen (Jn.3:16).

Agrippa király azt mondta Pálnak (ApCsel 26,28): "Majdnem rávettél, hogy keresztény legyek." Az evangélium elutasításáért saját magát okolja. Agrippa az ő akarata szerint cselekedett.

A Bibliában sehol sincs utalás arra, hogy az ember akarata érvénytelen vagy hamis. Az emberek döntenek, és Isten az embereket felelősségre vonja ezekért a döntésekért.

Predestináció vs. az ember akarata

A 19. század nagy brit prédikátorát és lelkipásztorát, Charles H. Spurgeont egyszer megkérdezték tőle, hogyan tudja összeegyeztetni Isten szuverén akaratát és az ember valódi akaratát vagy felelősségét. Híresen így válaszolt: "Soha nem kell kibékítenem a barátokat. Az isteni szuverenitás és az emberi felelősség soha nem esett össze egymással. Nem kell kibékítenem azt, amit Isten összekötött."

A Biblia nem állítja szembe az emberi akaratot az isteni szuverenitással, mintha csak az egyik lehetne valóságos. Egyszerűen (ha titokzatos módon is) mindkét fogalmat érvényesnek tartja. Az embernek valódi akarata van, és felelős. Isten pedig mindenek felett szuverén, még az emberi akarat felett is. Két bibliai példát - egyet-egyet mindkét testamentumból - érdemes megfontolni.

Először is, gondoljunk a János 6:37-re, ahol Jézus azt mondta: "Mindaz, amit az Atya ad nekem, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt én soha ki nem űzöm".

Egyrészt itt van Isten isteni szuverenitása, amely teljes mértékben megmutatkozik. Mindenkit - egy személyben - aki Jézushoz jön, az Atya adott Jézusnak. Ez félreérthetetlenül Isten szuverén akaratára utal az eleve elrendelésben. És mégis...

Mindazok, akiket az Atya Jézusnak ad, eljönnek hozzá. Eljönnek Jézushoz. Nem rángatják őket Jézushoz. Nem tapossák el az akaratukat. Eljönnek Jézushoz, és ez az ember akaratából fakad.

A második szakasz, amelyet figyelembe kell vennünk, az 1Mózes 50:20, amely így szól: Ami téged illet, te rosszat akartál ellenem, de Isten jót akart, hogy sok ember életben maradjon, mint ahogyan ma is.

Ennek a szakasznak a szövegkörnyezete az, hogy Jákob halála után József testvérei eljöttek hozzá, hogy biztosítsák biztonságukat, és abban a reményben, hogy József nem áll bosszút rajtuk azért, mert évekkel korábban elárulták Józsefet.

József úgy válaszolt, hogy mind az isteni szuverenitást, mind az emberi akaratot fenntartotta, és mindkét fogalom egyetlen cselekedetbe ágyazódott. A testvérek gonosz szándékkal cselekedtek Józseffel szemben (a kimondott szándék bizonyítja, hogy ez valódi akaratukból fakadó cselekedet volt). De Isten ugyanezt a cselekedetet jónak szánta. Isten szuverén módon cselekedett a testvérek cselekedeteiben.

A valódi akarat - vagy az emberi felelősség - és Isten isteni szuverenitása barátok, nem ellenségek. Nincs "vs" a kettő között, és nincs szükségük egyeztetésre. A mi elménk számára nehéz összeegyeztetni őket, de ez véges korlátainknak köszönhető, nem pedig valódi feszültségnek.

Bottom Line

Az igazi kérdés, amit a teológusok feltesznek (vagy fel kell tenniük), nem az, hogy az ember akarata valódi vagy Isten szuverén-e. Az igazi kérdés az, hogy melyik a végső az üdvösségben. Isten akarata vagy az ember akarata a végső az üdvösségben? És a válasz erre a kérdésre egyértelmű: Isten akarata a végső, nem az emberé.

De hogyan lehet Isten akarata a végső és a mi akaratunk még mindig valódi ebben a kérdésben? Azt hiszem, a válasz az, hogy magunkra hagyva egyikünk sem jönne hit által Jézushoz. Bűnünk és romlottságunk, lelki halottságunk és bukottságunk miatt mindannyian elutasítanánk Jézus Krisztust. Nem látnánk az evangéliumot meggyőzőnek, sőt, még magunkat sem látnánk tehetetleneknek és megváltásra szorulóknak.

De Isten az Ő kegyelmében - az Ő szuverén akarata szerint a kiválasztásban - közbelép. Nem elnyomja az akaratunkat, hanem megnyitja a szemünket, és ezáltal új vágyakat ad nekünk. Az Ő kegyelméből kezdjük meglátni az evangéliumot, mint egyetlen reménységünket, és Jézust, mint megváltónkat. És így jutunk el Jézushoz hit által, nem akaratunk ellenére, hanem akaratunkból.

És ebben a folyamatban Isten a végső, és ezért nagyon hálásnak kell lennünk!